Már-már „beteges” törekvésem, hogy nevezzük nevén a dolgokat és/vagy legyünk tisztában azzal, hogy mi; pontosan mi? Amíg egy adott szó/kifejezés/megjelölés kinek-kinek mást és mást fed/takar/jelent, addig elbeszélgetünk egymás mellett az idők végezetéig. Mivel a Teozófia jelmondata, hogy legmagasztosabb vallás az igazság, ezért azt gondolom, hogy legalább itt próbáljuk eszmecseréink során a dolgok igaz-ságának megközelítését/feltárását követni. +++ Az Avatár film ismerete nélkül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hinduizmus -ahonnan az avatár megjelölés származik- a Legfelsőbb Személy, Isten személyes megtestesülését, szó szerint alászállását jelöli. A korrektebb filmcím kb. „Inkarnációk” lehetne, ami azt jelenti, hogy a lényegi lények (lél/-ek/) megtestesülnek, de fontos: egyikük sem Isten! Legfőképpen pedig nem a Legfelsőbb Személy maga! Szőrszálhasogatásnak tűn(nik)het, de gondoljunk csak bele: 2010 jan. 04-i hír szerint meghaladta a film bevétele az 1 milliárd dollárt. Ez csak 10 dolláros jegyárat feltételezve több mint 100 millió néző, aki azt gondolja, majd hiszi, hogy minden egyes inkarnáció (megtestesülés) = avatár, azaz Isten. A film így is interpretálja. Ez talán pongyolaság, különösen hívő emberek számára. Tudjuk, hogy James Cameron profi filmes, így bizonyára a címválasztásnál alapos üzleti megfontolások vezérelték a stábot, de nekünk hívő embereknek meg kell tudni különböztetni Istent és az egyes lelkeket. Mondhatnám vallásfilozófiai alaptételként sem mindegy, hogy ki kicsoda? Idézet Viki filmajánlójából: „Az Ősi Bölcsesség tanítása szerint az élőlények, Isten gyermekei, korszakokon át fejlődnek, míg maguk is Istenné válnak.” Biztos, hogy ez így van? Ha Egy az Isten, akkor a sok-sok isteni gyermek miként lehetne Ő? Vagy ha Isten hiányt szenvedne az által, hogy isteni gyermekeinek „beléolvadására” volna szükséges, akkor Ő miként lehetne TELJES? Vagy ha nem teljes, miként lehetne Isten? +++ Szóval az avatár szó/cím/megjelölés viszi-viszi el a tömegeket az igazságtól. Csak ennyit akartam mondani. Üdvözlettel: Balarám

@B.B.Balarám: Kedves Balarám!<br>Azt a kérdést, hogyan létezhet egy Isten sok apró részlettel, talán egy fizikai hasonlat is érthetővé teszi:<br>Egy szép kristály ugye teljesen egységes - mégis, a benne(!) lévő atomok/molekulák, sőt azok alkotórészei is bizonyos korlátok közt (amit a kristály szab meg) önálló egységek, amelyeknek egyik jellemzője, hogy a kristályrácsban hol és hogyan foglalnak helíyet, hogyan kapcsolódnak egymáshoz.<br>De hogy a képet továbbvigyem: az éppen vizsgált kristály is része volt egy nagyobb kristálytömbnek, amiből 'letörték', vagyis elválasztották. A lényege, a 'kristálysága' nem változott, mindössze a mérete és a térbeli helyzete lett más.<br>Most már 'csak' az analógia törvényét, a 'mint lent, úgy fent' kitételt kell figyelembe venni, hogy ezt az előbbi hasonlatot az élet más területeire is át tudjuk vinni. Ha nem veszünk el a részletekben, ami megkülönbözteti pl. a növényilágot az ásványvilágtól, hanem a fő kérdésre figyelünk, a lényeg átvihető akár az éppen felvetődött 'egy Isten és a sok gyermeke' kérdésre is.<br>Üdv: Tamás.

@tshutau7: Kedves Tamás! Isten = MINDEN amiben minden benne van és mint személy (tehát nem egy személytelen automatizmus) mindenen túli is, akár az analógia törvényén is…ha a MINDEN-t s az Ő felfoghatatlanságát bármivel(-ben) bekorlátoznánk, pl.: kizárólagossági törvényekbe, akkor nem volna minden, ergó nem volna MINDEN, pedig a MINDEN van (legprimitívebb magyarázata: ember nem képes olyat kitalálni ami nem létezik(-zett), fog létezni, hisz akkor meghaladnánk a nálunk magasabb-rendűt, amit tán nem cáfolunk, hogy nem mi vagyunk a legmagasabb-rendű). (az Isteni „analógia törvény”-e úgy szól: amint fent úgy lent – van nem. Ki korlátozhatná be a felfoghatatlant? Illetve itt van még az igazán föl nem vetett és ki nem fejtett egyidejű azonosság és különbözőség elve/tana, de majd egyszer arra is sor kerül, csak még nem érettem meg rá.) +++ Analógiád szerint: egy atom az egy atom – sok atom az egy pl.: molekula, ami az említett atomokból áll, de már nem atom (miközben azok halmaza) hanem más. (és most nem a materialista mennyiség – minőség törvényre gondolok) Ha egy az Isten, akkor nem lehetnek istenek csak valami mások, mint pl.: a lél(-ek) amik olyanok mint Ő, de nem Ő. Benne nyugszanak, de nem Isten, miközben az Ő részei – mint minden. +++ Az általad vázolt „kristályos” hasonlat azért nem fedi le istenes okfejtésemet, mert ugyan a sok-kristály egyedei olyanok mint a sok-kristály, de a lél(-ek) ha olyan(-ok) is mint Isten minőségileg, mennyiségileg a csepp és az óceán viszonylat is enyhe példázat, hisz Isten végtelen és sem az egy-kristály, sem a sok-kristály nem végtelen, miközben Isten az. Továbbá: a sok-kristály-ból lehet egy-kristályokat letörni, tőle elválasztani, Istentől -mivel minden Őbenne nyugszik- nem lehet sosem semmit elválasztani Róla letörni. Az elkülönülés csak a mi képzetünkben van (ez a finom fizikai összetevők/megnyilvánulások első foka, a téves önazonosság-tudat, vagy hamis ego – ezt követi az értelem, az érzék, majd a durva fizikai megnyilvánulások…), sem fizikailag, sem nem-fizikailag nem vagyunk függetlenek. +++ Eredeti hozzászólásomat ami vezérelte 1. nevezzük nevén a dolgokat. Az avatár az avatár. Az inkarnáció az inkarnáció. A szikra megtestesülése/testetöltése nem azonos a MINDEN megtestesülésével/alászállásával. 2. Tudjunk róla, hogy a világ (az isteni elrendezések szerint) a hamis tudatot szolgálja, az értelem és az istenhez közelítés ellenébe hat/tart/törekszik. Most ez a kor van soron, de ezt az „iskolát” nem kell mindenkinek végigjárni, ki lehet jutni a körforgásból. 3. az igazságot mondjuk ki (ha halkan és szűk körben is) azt tudva éljük kicsiny gyarló életünket, mert ha az igazság tudása nélkül, tudatlanságban élünk, ugyan mi segít a fejlődésben? Kb. +++ Üdvözlettel: Balarám

@B.B.Balarám: Kedves Balarám!
Írásod első része példa arra, hogy ezen a területen a logika tökéletesen hasznavehetetlen eszköz! Itt már csak az átélés, az intuitív felismerés használható, amit viszont nem lehet szavakba (a logika eszközébe) foglalni.
Hasonlatokkal ugyan megközelíthető, de az sem tökéletes módszer, mert ugyanazon a hasonlaton, saját ismereteitől függően mindenki mást ért.
Az a mondás, hogy "MInden Istenben van és mindenben Isten van!" , logikával értelmezhetetlen, átéléssel viszont felfogható. Minden misztikus ezen az úton jár - de akárhogy próbálja, nem tudja továbbadni az élményeit.
Röviden: tapasztalni tudom, elmondani nem!
A második részhez: minden hasonlat sántít, ha egy bizonyos határon túl akarjuk használni - ha úgy jobban tetszik: az értelmezési tartománya véges, azon túl használhatatlan.
A harmadik részhez: megint csak a jólismert mondást tudom idézni:
"Beléphetsz a fénybe, de a lángot nem érheted el." A szikra is a fényben létezik, de 'önállósága' véges, mert visszatérve a tűzbe éppen ez az önállóságs tűnik el.

Kedves Tamás! Tudásod szerint; lényegi lényünk honnan jön, hová tart és ki/mi végső nyughelye? Van-e „gazdája” s az Ő otthona hol van? Mettől s meddig van (térben és időben) a „gazda” és ha Ő nincs, akkor kinek/minek mása lényegi lényünk, s hol van tere ha már létezik? Kérlek, világosítsd meg kérdéseim egyszerű magyar szóval s kérlek ne ajánld, hogy néhányszáz teozófiai irodalomból ugyan hámozzam ki amit nem értek. Köszönettel: Balarám

Kedves Balarám!
Azt a mondást, hogy „benne élünk, mozgunk és létezünk”, te hogyan értenéd?
Aztán: ha „benne élünk” valamiben, vagyis részei vagyunk valaminek, ami mindenképpen több/nagyobb, mint mi, akkor hogyan tudjuk megállapítani, hogy ez a nagyobb ’honnan jön, hová tart, stb.’ ? –
Ha úgy jobban tetszik: fel tudja-e fogni a rész, hogy mi az, aminek része?
Nézzünk egy példát: ülsz egy helyiségben, ami minden oldalról zárt, nem látsz ki az ablakon és nem ismered se az ablak, se az ajtó kinyitásának módját. Kizárólag csak a helyiségben adott jellemzőket (méretek, formák, a fal anyaga, stb.) tudod vizsgálni, semmiféle(!!!) más adatod és vizsgálati lehetőséged nincs. –
Ezek után válaszold meg a következő kérdéseket: Milyen épület része ez a helyiség? Az épületen belül hol helyezkedik el? Mi az egész épület és mi a benne feltehetőleg folytatott tevékenység? Kik vannak az épületben és mit csinálnak? Stb.
Nos, sikerült? –
Szóval, valahogy így vagyok a te kérdéseiddel is.
Üdv: Tamás.

Kedves Tamás! Azt a mondást, hogy „benne élünk, mozgunk és létezünk” úgy értem, hogy minden létező -fizikailag és nemfizikailag- Őbenne van, Aki végtelen. +++ A „honnan jön, hová tart, stb.” gondolatot végtelenül parányi lényegi lényünkre értettem, nem a végtelen nagy „gazdára” aki egyébiránt örök, tehát nem jön sehonnan és nem tart sehova, Ő VAN, a történések pedig Őbenne, az Ő okán folynak öröktől, örökké. +++ Lényegi lényünk, mint rész, tökéletesen tisztában van azzal aminek része, hisz teljes tudású, semmi tanulnivalója nincs, csupán amikor itt a teremtett/anyagi megnyilvánulásban van akkor anyagi befedettsége beburkolja, amitől való megszabadulásunk a feladatunk. +++ Az épülettel kapcsolatos kérdésekre válaszaim: Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. De természetesen a példa nem jó a lényegi lény és a „gazda” viszonyára. Kissé kiigazítom példádat (persze így sem tökéletes, mint bármely más példa) Mint építész a Főépítész „segédje” vagyok. Tudom, hogy milyen épületben van a kérdéses helyiség, hol helyezkedik el azon belül, ismerem az egész épületet a benne folyó tevékenységekkel együtt. Tudom, hogy kik vannak az épületben és hogy mit csinálnak. Ezen ismeretek birtokában kerülök a kérdéses szobába részleges „amnéziában”. Ha jól viselkedek, lassan-lassan eloszlik az amnéza és minden újra világos lesz. Aztán ha a Főépítész is úgy akarja; csücsülök tovább a szobában vidáman mantrázgatva, vagy kijövök és segítek más amnéziás társaknak, vagy visszamegyek a műterembe szolgálni a Főépítészt. (De mindennek tere; a Főépítész bensője, házastúl, szobástúl, építészestűl) Kb. Nem pedig mondjuk úgy, hogy jövök a semmiből, megtestesülök egy szobában teljes tudatlanságban és mély meditáció révén ráébredek a semmire, amivé válni szeretnék. +++ Kérdezheted miből gondolnak ilyesmit egyes hívő emberek? A „gazda”, jógazda módjára hely-idő-körülmény szerint alászáll (önmagán belül, az átmenetileg megnyilvánult világban, az emberek számára felfogható testet ölt) kinyilatkozza azt és úgy, ami a hallgató számára felfogható. A kinyilatkozások szájról-szájra szállnak, majd leírják, elferdítik, stb. Ezek ismeretében a hívő szabad akarata szerint folytatja további életét/életeit. A nemhívők, és a semmiben hívők élnek életről-életre és (tán!?) elmélkednek, míg a gazda kegyéből jobb útra nem térnek. +++ Szívesen venném, ha elmondanád a dolgokat a Te tudásod szerint. Üdvözlettel: Balarám

Elnézést, én kicsit lemaradtam, és az első hozzászóláshoz lenne pár gondolatom.
________
Kedves Balarám! Az első hozzászólásodra reagálva, teljesen egyetértek azzal, nem mindegy, milyen információ jut el 100 millió nézőhöz, és abszolút megértem, hogy szükségét érzed a pontosításnak, ezt meg is köszönöm!
Már csak azért is örülök, mert a hozzászólásoddal egy új szempontra hívtad fel a figyelmet, ami számomra is nagyon fontos kérdés, mégpedig az, hogy egy-egy sikeres filmnek milyen jelentős, tömegek gondolkodását befolyásoló hatása van.

Idézve a hozzászólásodból: --„Az Ősi Bölcsesség tanítása szerint az élőlények, Isten gyermekei, korszakokon át fejlődnek, míg maguk is Istenné válnak.” Biztos, hogy ez így van?"--

Nem biztos, de ez egy olyan terület, amiben mindenki magára van utalva, hogy milyen tanokat fogad el, és milyet nem. Az Ősi Bölcsesség, a teozófia ezt tanítja, és én ezt érzem elfogadhatónak. Ettől még lehet másképp, és főleg lehet másnak más az elfogadható...
Mindenesetre, ha ebből indulok ki, számomra nem "szentségtörés" Avatárnak tekinteni egy embert. Bizonyos szempontból azok vagyunk. A monád, a mi végső Énünk egylényegű az Atyával. Ahogy Powell írja A kauzális test-ben:

--"Ezeket a monádokként ismert tudat-egységeket Fiakként írják le, akik a teremtés korszakának kezdete óta az „Atya kebelében” tartózkodtak, és akiket még nem „tett tökéletessé a szenvedés”. Ezek mindegyike – az athanázihitvallás szavai szerint – „egyenlő az Atyával istenségüket tekintve, de alacsonyabbak az Atyánál emberségüket tekintve”. "--

_________________

--"Ha Egy az Isten, akkor a sok-sok isteni gyermek miként lehetne Ő? Vagy ha Isten hiányt szenvedne az által, hogy isteni gyermekeinek „beléolvadására” volna szükséges, akkor Ő miként lehetne TELJES? Vagy ha nem teljes, miként lehetne Isten?"--

Ez egy nagyon jó felvetés, és egy olyan kérdést érint (miért történt/történik a teremtés?), amire, ha jól tudom, még a teozófia nagy tanitói is azt mondták, hogy egyelőre csak találgathatunk, hogy miért tette, teszi ezt Isten.

Csak a saját elképzeléseimet tudom mondani, ami természetesen kétes értékű, viszont nehezen hinném el, ha bárki azt állítaná, hogy ő biztosat tud erről a kérdésről.
Tehát véleményem szerint a Teremtő nem azért teremti a világot és az élőlényeket, mert szüksége van rá, hanem mert ezt akarja. Annie Besant szerint életet akar adni.

Nem zárom ki a lehetőségét az analógia törvénye alapján annak, hogy az élővilágban megfigyelhető létfenntartási, szaporodási kényszer Isten egyik "tulajdonságának" a leképződése az alsó világokban, és ez a "tulajdonság" lehet a magyarázata a teremtésnek is, vagyis "a természetéből fakad".
Persze ezek csak agyalások és lehet, hogy nagy butaság, mindenesetre szeretettel ajánlom olvasásra, vagy újraolvasásra Annie Besant Ősi Bölcsesség című könyvének X. fejezetét, ami az Áldozat törvényéről szól. Ebből való a következő részlet:
_____
"Az önmagában létezés teljes nyugalmának boldogságából a tevékenységbe való átmenet a Logosz áldozata.

Ez az áldozat a világegyetem végéig folyik, mert a Logosz élete az egyetlen alapja és támasza minden külön „életnek”. Ő szorítja bele életét az önalkotta formák millióiba, magára véve mindazt a korlátozást és elhatárolást, amelynek minden forma alá van vetve. Kitörhetne ő bármelyikből bármely pillanatban, és ő, a végtelenség ura, dicsőségével eltölthetné a világot, de ő a formákat inkább magasztos türelemmel, lassú fokozatos kiterjesztéssel viszi odáig, hogy olyan határtalan erejű, önálló központot alkothassanak, amilyen ő maga.

Ezért zárja magát formába és viseli el mindaddig a tökéletlenséget, amíg a tökéletességet el nem éri, amíg teremtménye hozzá hasonlóvá de saját emlékei fonalával vele eggyé nem lesz. Így életének a formákba öntése része az eredeti áldozatnak, és benne van az örök Atya üdvössége, aki gyermekeit, mint különálló életeket küldi ki, hogy mindegyik soha el nem múló azonosságot fejlesszen ki, és mindegyik a saját alaphangját adja hozzá a többiekéhez az örök dalban, amelyet az üdvösség, az értelem és az élet dalol.

Ez az áldozat természetének lényege – bármilyen más elemek vegyüljenek is a központi gondolatba –, az élet önkéntes kiárasztása, hogy mások is részesüljenek benne; élet adása és más lények életben tartása mindaddig, amíg önállóvá nem lesznek, és ez csak az isteni öröm egyik megnyilvánulása."

Üdvözlettel: Viki

KIs pontosítás: a középső szakaszban "létfenntartás"-t írtam, itt "fajfenntartásra" gondoltam, elírtam...

@T.Viki: Kedves Viki! Az általad fölvetett Powell is gondolat kritikájaként: Az Atya kebelében tartózkodó lények ha tökéletlenek, akkor az Atya tökéletlen. Az én Atyám tökéletes és a kebelében tartózkodók is. Ha a Teozófia azt tételezi fel, hogy az Atyának is fejlődnie, tökéletesednie kell, akkor a Teozófia számára nem létezik TÖKÉLETES ATYA? Vagy: a létező Atya nem tökéletes, csak az emberi képzelet szüleménye a tökéletes, mint eszmény, de ilyen nincs csak majd végtelen soká lehet, ha megtörtént a fejlődés, a tökéletesedés? +++ Ha az Atya kebelében lehet tartózkodni, akkor Ő nem lehet nemszemély, nem lehet Tudat – Fiai nem lehetnek tudat-egységek. Tényként fogadom el, hogy tudata csak Valakinek lehet, valaminek (személytelen létezésnek) nem tudok tudatát elképzelni. Ha az egész nagy EGY, vagy AZ egy végtelenül hatalmas tudat volna (csak) akkor is kell legyen Valaki AKIÉ ez a TUDAT. Nem tudok elképzelni személytelenből fölépülő személyt, de természetes, hogy minden személynek van tudata, van személytelen kisugárzása. Tehát a cél számomra csak a Legfelsőbb SZEMÉLY lehet. Szerintem akiknek célja a TUDAT, azoknak lesz majd még egy körútja, hogy azt meghaladva eljuthassanak a tudat birtokosához; eszmény szinten is, megvalósítás szintjén is és ténylegesen is. +++ Az athanázihitvallás (amit nem ismerek) szerinti egyenlőség helyett hasonlatosság kifejezést gondolok árnyaltabbnak, mert az egyenlő az egyenlő, mintegy ugyanaz, a hasonlóság, meg olyan mint az, de nem az. Pl.: testem összes alkatrésze „én” vagyok, miközben egyik sem vagyok én, hisz igazi lényünk nem ez a test. +++ Rövidítve okfejtésemet: ha nem ez a test az énünk, ha lényegi lényünk helye az Atya kebelében van, akkor nem az volna az egyedül üdvözítő, hogy EL INNEN? Aminek számtalan tanítás számtalan útját-módját leírja. Követjük azokat? Vagy miért nem követjük? +++ Szeretettel: Balarám

Kedves Napló! A tanulságot előre írom, hogy aki nem akarja, ugyan már ne kelljen elolvasni ennyi sokat. TANULSÁG: keresni kell – aki keres talál – mindenki azt fogja megtalálni amire érdemes és ha azt komolyan veszi és abban serénykedik akkor a maga útján megy oda, amire megérett. De tenni kell – ragaszkodásokról erőlködés nélkül le kell mondani. +++ Hogy necsak „elmeforgató agyalmányokkal” terheljem a Kedves Olvasókat -(bár) mint nem teozófus- had ejtsek pár szót -mint lelki törekvő- személyes megtapasztalásokról (is). 36 évesen (un. krisztusi-korban) kerültem olyan társaságba, ahol nem anyagi, anyagi boldogulási eszmények voltak a meghatározók. Utólag meggondolva természetes, hogy ez nem volt véletlen hisz egész addigi életemet (is) az igazság, mi több az Abszolút Igazság keresése határozta meg. Mivel pogányként születtem, materialistaként nevelkedtem, eszményeim is mindig a tudományban remélték megtalálni minden magyarázatát és valamennyiünk életének boldogítását. Akkor „szocializmus” volt és számomra a világ megismerése és a kollektív boldogság volt az eszményi. Isten nem létezett. Nem szorultunk rá. - Nem kaptam előítéletes nevelést és nem is voltak előítéleteim. Hittem abban, hogy mindenki a társadalom hasznos tagja és mindenki meg fogja találni önmegvalósítását, amit akkor az egyéni boldogságban tételeztem fel. Örömből fog a mérnök mérnökölni, a fejőnő fejni, az orvos orvosolni, a kukás kukátüríteni mert abban a tudatban van, hogy ő arra hivatott és az az emberi élet fontos (mi több nélkülözhetetlen) része és boldog, hogy embertársait segíti. Arra törekszik a munkáért magáért, hogy a legjobb mérnök, a legjobb fejőnő, orvos, vagy kukás legyen. És nem lesznek nyomorultak. Ilyen volt az én szocializmusom. Aztán velem is megéltette a sors a világi és társadalmi változásokat és hamar beláttam, hogy régi eszményeim nem aktuálisak. Pénzt kell csinálni, mert azon minden emberi vívmány megszerezhető, azzal minden pótolható és akkor majd boldogok leszünk – senki nem mondta ki, hogy ez nem érvényes mindenkire. De én nem pénzt akartam csinálni, hanem boldogságot. Hát biztos ezért keveredtem olyan társaságba, ahol másként gondolkodtak. Nem lett hitem. Nem világosodtam meg. Nem volt semmilyen istenes élményem, csak amint elkezdtem olvasni a Bagavad Gítát és hallgatni az ahhoz fűzött magyarázatokat, lett világos hogy: - Hát ez természetes! Minden egyes pontja -számomra- a világ legtermészetesebb dolga: istenestől, karmástól, reinkarnációstól, vegetariánusostól, kasztrendszerestől, stb. Szerencsére nem kellett semmiféle vallási előítéletet/meghatározottságot levetkőznöm, hisz nem volt. - ISTEN-TUDATÚ lettem. Mantráztam, hallgattam, olvastam, gondolkodtam és első dolgom volt, hogy elhagytam húst, alkoholt, gombát, hagymát, teát - cigarettát, kávét már korábban. Szerencsejátékot sosem űztem (a potya korábbi életemben sem vonzott) a szex pedig lassan magától elhanyagolhatóvá vált – nem volt motivációs tényező. Dolgoztam, családot tartottam/neveltem, korábbi -amúgy addig sem meghatározó- rokoni, baráti kapcsolatokat mellőztem – mert nem értettek meg, nem fogadtak el, akkor hát minek – nem vagyok én misszionárius. TV nézést, rádióhallgatást, újságolvasást abbahagytam – és nem állt meg a világ. Semmi különleges nem történt – s látám, hogy ez jó. Vagy a bajok kerültek? Vagy ami másokkal is megtörtént az számomra már nem volt probléma? – pedig úgymond probléma, bonyodalom a volt bővivel. Megnemértés, ferdetekintet, halálesetek, ismerősök-, rokonok körében betegségek, stb. mégis minden RENDBEN volt. Aztán építkezés, albérletek, költözések, nagy gyerekek nagy problémák, mindig kevés a pénz és mégis minden RENDBEN volt. Írni kezdtem. Előbb tudományoskodót, majd filozófikust. Jött az emberi gyökérkeresés. Azt hogy lényegi lényünk nem ember azt már akkor is tudtam, de mégis kívánkozott ötvenéves fejjel az eszmei valahovatartozás, ami nem egyház, nem vallás, nem párt, nem klub, vagy egyesület. Amatőr őstörténetkutató lettem – a jász-ság kutatója. Intuitív csodavilágba érkeztem, aminek semmi köze nem volt Istenhez, mégis mindig Ő körülötte forgott/forog a világ(-OM). Aztán jött a szépírás, szerelem, válás, tragédiák, új család, kisgyermekek, új rokonság és engedményeket kellett tenni és minden RENDBEN van. Közben a TT fórumon hepciáskodok és minden RENDJÉN van. Lám az Isten-tudatu ember is tud abnormálisan normális életet élni -legyünk ÉRINTETLENEK- és a fű zöld, a gyermekek nőnek, a világ meg megy elrendezett útján. +++ Üdvözlettel: Balarám

@B.B.Balarám: Kedves Balarám! Nem nagyon volt időm, de most igyekszem válaszolni a hozzászólásodra.
Olyan kérdéseket feszegetsz, amikre nem tudom a választ. Vannak leírások, elképzelések és elméletek, ezeket érdemes megnézni, és érdemes bízni abban, hogy egyszer majd választ kapunk az ilyen kérdésekre. Mindenesetre pár gondolatomat azért leírom ezzel kapcsolatban.

"Az általad fölvetett Powell is gondolat kritikájaként: Az Atya kebelében tartózkodó lények ha tökéletlenek, akkor az Atya tökéletlen. Az én Atyám tökéletes és a kebelében tartózkodók is. Ha a Teozófia azt tételezi fel, hogy az Atyának is fejlődnie, tökéletesednie kell, akkor a Teozófia számára nem létezik TÖKÉLETES ATYA?"

A teozófia azt feltételezi, hogy a hierarchia, nem csak az ásványvilágtól a Naprendszerünk Logoszáig tart, hiszen látjuk, hogy van a Naprendszeren kívül még néhány dolog :-) Tehát feltételezi - mivel tudjuk, hogy a Naprendszer fizikailag egy nagyobb rendszer része -, hogy a Naprendszerünk Logoszánál vannak fejlettebb lények, akik a mi Logoszunknál magasabb helyet foglalnak el a hierarchiában. Ha így van, akkor a Logoszunk bizony fejlődik.

Ha a tökéletességről beszélünk, a megnyilvánult Logosz nem lehet tökéletes, ha csak a megnyilvánult részét vesszük figyelembe. Hiszen a megnyilvánulás korlátozás. Mivel azonban a pihenés megnyilvánulatlan időszakában is a "kebelében nyugszanak" a fejletlen kis élőlények, így aztán fogalmam sincs.

"Vagy: a létező Atya nem tökéletes, csak az emberi képzelet szüleménye a tökéletes, mint eszmény, de ilyen nincs csak majd végtelen soká lehet, ha megtörtént a fejlődés, a tökéletesedés? +++"

Nem hiszem, hogy az emberi képzelet szüleménye lenne... talán csak másképp értelmezzük a tökéletességet. De hierarchia ide, vagy oda, én el tudom képzelni, hogy létezik AZ ATYA, vagy inkább csak "AZ", Aki tényleg tökéletes.
Viszont eszembe jutott valami. Mi van, ha az Atya tökéletessége éppen abban nyilvánul meg, hogy képes a monádokat kibocsátani magából, képes életben tartani őket, és képes a fejlődésüket biztosítani?
Ahogy például egy ember is akkor képes utódokat létrehozni, ha ő maga kifejlődött, felnőtt. Egy anya nem lesz kevésbé felnőtt és kevésbé kifejlett attól, hogy egy magzat növekszik a méhében... nem tudom, lehet, hogy nem jó a gondolatmenet, de így elsőre számomra jó analógiának tűnik. Mit gondolsz?

"Ha az Atya kebelében lehet tartózkodni, akkor Ő nem lehet nemszemély, nem lehet Tudat – Fiai nem lehetnek tudat-egységek. Tényként fogadom el, hogy tudata csak Valakinek lehet, valaminek (személytelen létezésnek) nem tudok tudatát elképzelni. Ha az egész nagy EGY, vagy AZ egy végtelenül hatalmas tudat volna (csak) akkor is kell legyen Valaki AKIÉ ez a TUDAT. Nem tudok elképzelni személytelenből fölépülő személyt, de természetes, hogy minden személynek van tudata, van személytelen kisugárzása. Tehát a cél számomra csak a Legfelsőbb SZEMÉLY lehet. Szerintem akiknek célja a TUDAT, azoknak lesz majd még egy körútja, hogy azt meghaladva eljuthassanak a tudat birtokosához; eszmény szinten is, megvalósítás szintjén is és ténylegesen is. +++"

Hű, ebbe beleszédültem :-)
De értem ám, és azt hiszem, egyet is értek Veled. Talán csak a "személy" fogalma fejezi ki szegényesen azt, Aki/Ami Ő.
Az EGY-ség létezése számomra eleven valóság, és bárkinek az lesz, amint egy pillanatra átéli. Biztos vagyok benne, hogy minden szó és leírás, amivel ki akarnánk fejezni, teljes kudarcra van ítélve, mert ahhoz, hogy megérthessük, éppen a személyiségünkön, a szavak világán kéne felülemelkednünk.
De meggyőződésem, hogy MINDEN ember számára megtapasztalható az EGY-ség élménye. Azt nem tudom megmondani, hogy hogyan. A meditáció, sőt az ima is előidézheti, de bizony előfordul, hogy "csak úgy" megtörténik. (Kegyelem?)

Visszatérve a Személy/ nem-személy fogalmához...nem tudom, hogy hogy van, de azt elképzelhetőnek tartom (ismét az analógia törvénye alapján), hogy létezik valami az Atya szintjén, ami itt a Földön a "személy"-nek felel meg.

A másik pedig, hogy szerintem nem tudnék mutatni Neked két olyan teozófust, akik ugyanúgy képzelik el az Istent.
Nekem is van Róla egy elképzelésem,ami inkább személyes, mint személytelen, és cseppet sem zavar, hogy esetleg nem éppen így írják a teozófia nagy tanítói. Lehet, hogy egyszer úgy látom majd, mint ők, lehet, hogy mindig másképp fogom látni...ki tudja. Engem az se zavar, ha egy felhőn ülő, hosszúszakállú öregúrnak képzeli valaki, ha őt ez a kép emeli :-)

"Az athanázihitvallás (amit nem ismerek) szerinti egyenlőség helyett hasonlatosság kifejezést gondolok árnyaltabbnak, mert az egyenlő az egyenlő, mintegy ugyanaz, a hasonlóság, meg olyan mint az, de nem az. Pl.: testem összes alkatrésze „én” vagyok, miközben egyik sem vagyok én, hisz igazi lényünk nem ez a test."

Powell úgy írta, hogy egyenlő istenségben, de nem egyenlő emberségben. Én nem tartom szükségesnek az általad írt árnyalást. Megint egy analógiát említenék.
A gyerek ugyanúgy ember, mint a felnőtt. Az élete is pontosan ugyanannyit ér, mert EMBER.
Minden kétséget kizáróan ember, nem kell semmit tennie azért, hogy embernek tekintsék, mert embernek született, és ezt senki sem vitatja.
Mégis vannak dolgok, amiket nem bízunk egy csecsemőre, sem egy 4-5 éves gyerekre... de attól még ember.
Mondjuk tökéletes ember mivoltában, de tökéletlen... nem tudom mit írjak itt... mondjuk tökéletlen "cselekvőképességben".

"+++ Rövidítve okfejtésemet: ha nem ez a test az énünk, ha lényegi lényünk helye az Atya kebelében van, akkor nem az volna az egyedül üdvözítő, hogy EL INNEN? Aminek számtalan tanítás számtalan útját-módját leírja. Követjük azokat? Vagy miért nem követjük? +++"

:-) Bizony, üdvözítő lenne "el innen", de csak, ha már megértünk rá. Az általad említett számtalan tanítás segítségével, természetesen. És igen, hol követjük azokat, hol nem, de a természeti törvények (karma, dharma stb) taszigálnak előre minket akkor is, ha nem akarjuk.

Szép délutánt!

Viki

@T.Viki: Kedves Viki! Ha a Teozófia abból indul ki, hogy a „logosz” hierarchikusan magasabb és magasabb szintű, akkor szerintem természetesnek kell lennie, hogy van egy „legfelsőbb logosz”. Mindeközben annyi észrevételem -és fixa ideám- van, hogy „logosz”-a csak Valakinek lehet. Az én „értelmező-szótáramban” a logosz nem teremtő igét jelent, hanem tudást. Egyet értünk, hogy a teremtés kiinduló pontja a teremtő ige, a mi univerzumunkban ez az OM. (nem A-U-M, hanem csak egyszerűen, világosan OM, ahol az „O” a kerek egész, az „M” -az „m” betű alakja szerint is- a hullám, a változás, a harmonikus váltakozás – mellesleg a kettősség: van-nincs, lét-nemlét, fény-sötét, stb.) Ha a”logosz”-t „a szó” „az ige” értelemben használjuk, akkor is van (kell legyen) Személy -nevesen Isten- aki ennek forrása, okozója. Nem hinném, hogy a végtelen sok „ige” úgy csapong a végtelenben és valami megmagyarázhatatlan folytán egyszercsak teremtéshez/re vezet. Erről szól „semmimese” című fricskám a személytelen-hívők felé. (meg kell jegyeznem; materialisták és személytelen hitűek is jót derültek(nek) a semmimesén). +++ Ha a ”fejlődés” szó alatt fejlettségi szintet értesz, akkor világosabb a helyzet, hisz egyértelmű, hogy vannak alacsonyabb- és magasabb-, majd Legfelsőbb (ISTEN) fejlettségi szint. De mivel Isten -csak- egy van, így „Ő”-vé fejlődni nem lehetséges. +++ A TT „nyilvános” Fórumán -valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán- pont hasonló kérdés merült fel. (biztos csak én provokáltam ki :-) ) +++ Az „anya-magzat” viszony szerintem addig „sántátlan” Atya és teremtmény vonatkozásában, amíg meg nem születik a magzat (persze ez sem igaz, de most az analógia kedvéért) hisz Isten = MINDEN s mivel minden Őbenne VAN, így a teremtéskor sincs Ő-belőle kiáradás. Ő-n belül vannak örökké megnyilvánulások és megnemnyilvánulások más-más szférákban és így a teljesség is, a rend is, és az egyensúly is örök, mint Ő maga. Ahhoz pedig, hogy mindez -és még sok-sok fantazmagória- Ő-rajta belül történhessen, neki Valakinek kell lennie, nem lehet egy gondolat, egy hangvibráció, egy vágy, egy kisugárzás, vagy ilyesmi. (gondolata valakinek van/lehet – hangvibrációnak forrása van – vágya személynek van – kisugárzása valakinek van, stb.) +++ Kedves Viki! Szerintem nem csak egységélmény lehetséges, hanem egység-tudat is. Amiket írok számomra világosak és (nekem) nem hit kérdése. Értem, hogy az energia (személytelen kisugárzás) képes materializálódni, de energiát forrás nélkül nem tudok elképzelni. (bár hogy mikor-hol-mimódon materializálódik valamely energia, annak is van okozója és ha az az okozó mondjuk vágy/szándék/akarat/gondolat azoknak is kell legyen forrás Valakije) +++ A „karma, darma taszigáló” hatásához annyit tennék, hogy igazad van, hisz minden ami anyagi az mulandó, életről életre (szinte 100%-osan) elvész, de ami lelki, az örök és sosem vész el. Életről-életre összeadódik – oly módon, hogy vékonyabb lesz lényegi lényünk anyagi befedettsége. Aki ma a világ összes tudományát magáévá teszi, az teste elhagyásakor egy pillanat alatt elillan. De aki csak egy lelki cselekedetet hajt végre ezen életében, vagy csak egy nemes lelki gondolatot megvalósít, a következőben már kevésbé lesz anyagilag-fejlett. +++ Szeretettel: Balarám