Talán meglepőnek tűnhet, hogy az Ősi Bölcsesség egy tanulója éppen a mai korban oly divatos, digitális látványelemekkel elvarázsoló fantáziavilágot bemutató filmhez ír ajánlót.
Nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a Nagy Tanító (a Teremtő, Isten, Logosz...ki, hogy nevezi) bármilyen eszközt fel tud használni a tanításunkra.
"Tanuld meg, gyermek, felfogni a jeladást, bárminő eszközön át adják is. „Még a kövek is prédikálhatnak.”... mondja Kuthumi Mester.
A filmek, vagy bármi más is képes elkábítani, elvonni a figyelmünket az életünk feladataitól, de ugyanúgy képes tanítani is, fontos összefüggésekre rávilágítani, ha kellő nyitottsággal közelítünk.
Az Avatár szanszkrit eredetű szó, jelentése "földreszállás", vagy "aki alászáll". A hinduizmusban Avatárnak nevezik valamely halhatatlan lény megtestesülését, inkarnációját.
A film története jól ismert mintákat követ: a földi emberiség értékes ásványi kincseket talált egy Pandora nevű idegen bolygón, ám a bányászat megkezdéséhez el kell nyerni a bennszülött lakosság együttműködését.
A tudósok különös módszerhez folyamodnak: mesterségesen létrehozott bennszülött testekbe egy gép segítségével földi emberek tudatát viszik át, hogy azok az őslakosok külsejével könnyedén beépüljenek a helyi közösségekbe, és elnyerjék a lakosság bizalmát és együttműködését, valamint, hogy információt gyűjtsenek egy esetleges katonai beavatkozás előkészítéséhez.
Ezeket a mesterséges testeket nevezik avatárnak, amelyek a földi emberek tudathordozói ezen az idegen bolygón. Természetesen az ilyen módon beépülő földi emberek nem sokáig tudják ellenségnek tekinteni az őslakókat, a barátság elmélyülésével pedig kérdésessé válik, hogy a "jó oldalon" állnak-e...
A természet kizsákmányolása, a természeti népek üldözése, kiirtása, az élőlények lemészárolása jól ismert az emberiség történetéből. A téma mégsem nevezhető elcsépeltnek, hiszen amíg létezik a Földön ilyen kizsákmányolás, addig nem tanultuk meg a leckét.
Ha megnézünk egy ilyen filmet, elborzadunk, és lelkünk mélyén elhatárolódunk a kizsákmányolóktól, és szívünk szerint a természet és az elnyomottak védelmére kelnénk.
Aztán hazamegyünk a moziból és leölt állatok húsát esszük, és nem szeretünk arra gondolni, hogy ezek az állatok ki voltak nekünk szolgáltatva, mi pedig félelemben tartottuk és megöltük őket... és persze elfordítjuk a fejünket, ha egy hajléktalant látunk, átkapcsoljuk a tv-t, ha emberek vagy más élőlények tragédiáját látjuk...
Amíg nem érezzük magunkénak ezeket a problémákat, amíg nem ébred fel a késztetés, hogy valamit tegyünk, addig nem lehet elcsépelt egy ilyen történet se!
Ám egyéb dolgokat is találhatunk ebben a filmben, és ez az, amiért az ajánló megírására vállalkoztam.
Az Ősi Bölcsesség tanítása szerint az élőlények, Isten gyermekei, korszakokon át fejlődnek, míg maguk is Istenné válnak. A szellem kibontakozása a folyamatosan változó, fejlődő formákban történik, miközben földrészek, fajok, sőt bolygók születnek és pusztulnak el.
Létezett élet a Föld születése előtt és létezni fog a pusztulása után is, sőt, minden bizonnyal léteznek más bolygók, ahol más emberiségek fejlődnek.
Elcsodálkozunk, ha a régi földi emberfajokról olvasunk, a hiperboreai és lemúriai emberekről, akiknek a külseje még csak nem is emlékeztetett a ma élő emberiségre. Ebből kiindulva a teozófia tanulmányozója legalábbis elméletben elképzelhetőnek tarthat bármilyen különösnek tűnő emberi formát.
A Pandora népét pedig különösen könnyű valóságosnak elképzelni, ami az alkotók tehetségét dícséri. A bolygón élő humanoid faj a "Na'vi" macskaszerű, magas, karcsú, nemes megjelenésű férfiakból és nőkből áll, akik különös kecsességgel és ügyességgel mozogva tökéletes harmóniában élnek a természettel.
A növényvilág lenyűgöző szépséget és változatosságot mutat. A bolygó állatvilága kevésbé életszerű, néhány kivételtől eltekintve.Összességében viszont olyan bámulatos összehangoltság jellemzi ennek a kitalált világnak az élőlényeit, hogy könnyű megfeledkezni az apróbb furcsaságokról, ügyetlenségekről.
További érdekesség, ahogyan az ember tudata áthelyeződik az avatár testébe és vissza, éppen ahogyan az ember tudata az asztráltestébe összpontosul, amint elalszik a fizikai teste. Fejlődésünk egy magasabb fokán tetszésünk szerint fókuszálhatjuk majd tudatunkat a különböző testeinkbe, aszerint, hogy mely síkokon kívánunk működni. A filmben ezt egy gép segítségével oldják meg, igaz, ez esetben egyik fizikai testből egy másikba helyezik át a tudatot. A főszereplő esetében ez lényeges változást jelent, mivel egy kerekesszékben élő emberről van szó, aki a tudata áthelyezésével egy egészséges, ép testben egy lényegesen teljesebb életet élhet, szabadabbat, de veszélyesebbet, felelősségteljesebbet is.
Ha magunkra vonatkoztatjuk ezt a gondolatot, azt látjuk, hogy a tudatunk áthelyezése a finomabb testeinkbe számunkra is egy teljesebb élet lehetőségét kínálja. Mert minden fizikai feletti létsíkon egyre közelebb vagyunk a valósághoz, és valódi önmagunkhoz. Ugyanakkor ez a nagyobb szabadság több veszéllyel és több felelősséggel is jár.
A fizikai sík "feletti" első magasabb sík az
asztrálsík. Erről a világról részletes leírásokat találunk a teozófiai irodalomban.
Azoknak pedig, akiknek eddig a leírások alapján nehézséget okozott elképzelni az asztrális
világ egyes magasabb régióit, különösen ajánlom ezt a filmet.
Az asztrális világ egyes régiói (alsíkjai) egészen eltérnek egymástól, és a számítógépnek hála, ma már szinte bármelyik alsíkjára találunk elfogadható illusztrációt a különböző filmekben (már amennyire egy négy dimenziós világot filmen ábrázolni lehetséges).
Az asztrális elnevezés -aminek jelentése csillogó, csillagos-, mégis ezekre a magasabb régiókra utal, ahol a dolgok úgyszólván maguktól világítanak, minden fénylik, csillog.
A filmben gyönyörű képeket láthatunk ebből, a léptek nyomán felvillanó talajtól kezdve a Na'vi-k arcán és az állatok testén csillogó fluoreszkáló pöttyökön át a világító kis repülő lényekig és fénylő virágokig.
A Pandora élővilága a növényektől a legmagasabb Szent Szellemig kapcsolatban áll egymással, és tudatuk egyesítését még egy különös szerv is segíti.
Miért is lenne nehéz elképzelni mindezt annak, aki a spiritualitás útján önmaga is arra törekszik, hogy az egységet felismerje és átélje...?
A film egészét nézve önmagunkat kell Avatárnak tekintetünk. Mi vagyunk a fizikai élet "kerekesszékéhez" kötve. Nekünk kell megtanulnunk a fizikai élet nehézségei, korlátozásai ellenére a tudatunkat felemelni felsőbb Énünkhöz, felismerni és felvállalni feladatainkat, kötelességeinket, felelősségünket.
Nekünk kell kifejlesztenünk a képességet, hogy tudatos kapcsolatot tartsunk fenn azzal az Egységgel, aminek mind részei vagyunk.
